Március elején megjelent az Álomgyár Magazin első negyedéves száma, amelyben velem is olvashattok egy eszkluzív interjút. 

Az magazinban közölt interjú eredeti (vágatlan) verzióját alább olvashatjátok.

 

Beszéltünk már többször arról, hogy nem szereted, ha horror bestsellerszerzőként skatulyáznak be. Az elmúlt évben több zsánerben készült alkotásod is megjelent: a Hontalan lelkek-sorozat utolsó része, valamint egy korábbi könyved, A fekete esernyős férfi és az új regény, a Hamu is. Hogy látod, sikerült kicsit jobban megismernie a közönségnek?

Biztos vagyok benne. Azt hiszem, hogy akik nem csak a Hontalan lelkek trilógiát olvasták tőlem, azok ma már egyáltalán nem csak horroríróként gondolnak rám. Szerencsére sikerült egy annyira egyedi hangot megtalálnom a történeteimmel, ami ma már meg tud különböztetni más íróktól, és ízig-vérig John Cure- regény, szülessen az bármilyen zsánerben. Egyértelműen bebizonyosodott számomra, hogy az olvasóim nagyon jól fogadják, hogy különböző irodalmi zsánerekben alkottam az elmúlt években. Persze ehhez az is kellett, hogy a horror, a misztikus thriller, és a pszichothriller nem állnak messze egymástól. Bár az már engem is meglepett, hogy legutóbbi regényem a Hamu, ami legalább annyira egy lélektani dráma, mint amennyire egy izgalmas thriller, az olvasók nagy kedvence lett.

Kevés férfiszerzője van az Álomgyárnak, még kevesebb, aki krimi-thriller műfajban is ír. Hogy érzed, a női vagy a férfi olvasókat éred el könyvebben? Kikhez szeretnél elsősorban szólni?

Amikor leülök írni, akkor nem gondolkodom célközönségben. Egyszerűen csak szeretnék elmesélni egy történetet, és mindezt a lehető legjobb tudásom szerint megtenni. Viszont a visszajelzések, a szerzői oldalam követőinek összetétele, és a közönségtalálkozók alapján azt látom, hogy a regényeimet túlnyomóan nők olvassák. De ez csöppet sem meglepő, hiszen más hazai olvasási szokásokat bemutató felmérésekkel is egybevág. Több nő olvas és több nő jár rendszeresen könyvtárba. Fikciós könyveknél pedig ez a különbség egészen magas a nők javára. Máskülönben a témával és az okokkal jó ideje foglalkoznak kutatások, akit érdekel, érdemes utánaolvasni.

Egyébként Ian McEwan, Booker-díjas író mondta, hogy abban a pillanatban, hogy a nők eltűnnek a föld színéről, a regény is meghal.

Szóval hölgyeim, tessék maradni! Nekem lesz még mit mesélnem.

Ismert, hogy szoktál előadásokat tartani például a boszorkányságról. Mik a tapasztalataid, az emberek mennyire vannak kiéhezve ezekre a kicsit rémisztő, kicsit misztikus történetekre?

Több témában is tartok előadások. De a boszorkányokról és a középkori boszorkányüldözésről szóló előadásaim a kis települések iskoláiban, rendhagyó történelemóraként, épp úgy népszerűek, mint a könyvtárakban. Azt gondolom, hogy a misztikum mindig is az életünk része volt, és az emberek többségét foglalkoztatják a természetfölötti dolgok. Ráadásul én jelentős kutatómunkát követően, tényekre építem az előadásomat, ahol a boszorkányperek magyarországi vonatkozásáról is mesélek, a hallgatóságnak. A boszorkányság pedig a nők számára talán különösen érdekfeszítő téma, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a megyeszékhelyek könyvtáraiban is teltházas előadásokat tartottam, akár nyolcvan-százhúsz embernek.

Az első félév újdonságai közé tartozik az Istentelen vidék című regényed. Mesélj erről egy kicsit!

Májusban érkezik, és a kilencedik regényem lesz. Egy kis alföldi településen fog játszódni, ahol nagyon magas az öngyilkosok száma. Nyár elején erre a településre érkezik egy oknyomozó újságíró, Fülöp Kristóf, akinek a nagyszülei ott éltek, így gyerekkorában ő maga is sokat nyarat töltött a faluban. És ugyan ő mindenkinek arról mesél, hogy a családja élettörténetét kutatja, mert azt szeretné megírni, valójában az öngyilkosságok érdeklik, és arról tervez cikksorozatot megjelentetni. A faluban aztán egy sor különös dologra lesz figyelmes, például nincsenek háziállatok és madarak. De a településen több mint egy évtizede papok sem szolgálnak, és az utolsó kettő is öngyilkos lett. Kristóf előtt lassan az egész falut átszövő, sötét és kegyetlen ördögi terv részletei bontakoznak ki, miközben titkos szerelmi viszonyba keveredik a polgármester feleségével, és egyre inkább megszaporodnak körülötte a gyanús pillantások, a nyílt ellenségeskedés, és nyilvánvalóvá válik, hogy az életére akarnak törni.

Milyen terveid vannak még idén, vagy akár hosszútávon?

Most a legfontosabb, hogy a január végén megjelent Boszorkány hagyatéka című könyvem elinduljon, és megtalálja az utat az olvasói felé.

Jelenleg közben gőzerővel dolgozom a májusban megjelenő Istentelen vidéken, aztán karácsonyra ismét egy bűnügyi thriller érkezik majd, az Ártatlanság vámszedői címmel, ami a Medúza- krónikák újabb története lesz, ahol Huszti Nimród a volt titkosszolgálati elhárítótiszt ismét egy súlyos bűncselekmény nyomába ered. A regény ezúttal a nemzetközi emberkereskedelem és a fiatalkorúak szexuális kizsákmányolásáról fog megdöbbentő, de nagyon is valós képet festeni. Fontos megjegyeznem, hogy az Álomgyár Kiadónak köszönhetően ennek az akciódús thriller- sorozatnak az első része idén augusztusban újra a boltokba kerül, A lány, akit élve ástak el címmel. Így aki még nem ismeri Huszti Nimród első történetét, az a karácsonyi megjelenés előtt ezt még bepótolhatja.

Hosszútávon, pedig azt tudom mondani, amit mindig is szoktam: lesz még mit mesélnem.