John Cure regényíró blogoldala

John Cure: Rekviem egy halott lányért (regény) Első részlet - A halál borotvakése

2017/11/02. - írta: John_Cure

Olvass bele a Rekviem egy halott lányért című regényembe!
Első részlet

Becky lassan feltápászkodott az ágyon, körbenézett, látja-e valahol a rossz bácsit, a szobában semmi nem mozdult, nem voltak balsejtelmű árnyak. Felkattintotta az éjjeliszekrényen álló lámpát, aminek harang alakú búráján kék pillangók röppentek a magasba, aztán lecsusszant az ágyról, a papucsát kereste, de nem látta sehol. Szőke haja rendezetlen, puha szalmakazalként fogta körbe a fejét, testét hosszú hálóruha takarta, ami leginkább a bokájáig érő fehér pólónak tűnt, az elején egy méretes Micimackó figurával. Hirtelen nem is emlékezett, hogy hol húzta le, pedig mindig itt szokta. Sebaj, most papucs nélkül megy ki a mosdóba.
     A folyosón lévő fürdőszoba a szülei hálószobájával szemben volt, tőle alig tíz apró lépésnyire. Ahogy Becky kilépett a sötét folyosóra, már látta, hogy a fürdőszobában világosság van. Talán úgy felejtették. Pedig mami mindig mondja, hogy le kell kapcsolni a villanyt. Szapora léptekkel hagyta maga mögött a szobáját, apró talpa puhán simult a padlószőnyegbe.
     Ahogy belépett a fürdőszobába, az édesanyjával találta szemben magát, aki a sarokkád szélén ült. A kedvenc bordó hálóinge volt rajta, állítható vállpánttal, felül és alul csipkeszegéllyel. Arcát a kezébe temette, mintha nem sokkal ezelőtt még sírt volna. Ahogy a lánya belépett, ránézett, s kihúzta magát. Úgy tűnt, nem akar a kislány előtt megtörtnek, elveszettnek mutatkozni.
     - Baj van, mami? – kérdezte Becky.
     - Ne aggódj, édesem – válaszolta Shelly. Hangja erőtlenül csengett.
     Becky odaszaladt az anyjához, és az ölébe fúrta magát. A nő egy elnyújtott pillanatig magához ölelte a kislányt, majd gyengéden eltolta magától.
     - Édesem, menj és zárd be az ajtót! – kérte a fürdőszobaajtó felé mutatva.
   Becky késlekedés nélkül az ajtóhoz tipegett, szerette volna, ha az édesanyjának mielőbb jobb lesz, s úgy tűnt, az ajtó bezárása ebben a helyzetben fontos neki.
     - Fordítsd rá a zárat is!
     A kislány követte az anyja utasítását, és eltolta az ajtón belül lévő reteszt.
    - Jól van, édesem – suttogta Shelly-, apa itthagyott minket, de most megmutatjuk neki, hogy ilyet többet nem tehet. Most majd megtanulja, hogy mindennek következménye van. Megmutatjuk neki, milyen az, ha mi hagyjuk itt őt.
     - Apa dolgozós útra ment – jelentette ki Becky. – Hármat kell aludni és itthon lesz.
     - Majd mi megmutatjuk apának – folytatta Shelly-, kérlek, nyisd ki a mosdó alatti szekrényt!
     A kislány követte az anyja utasítását.
     - Látod ott azt a szép díszdobozt?
     - Az apáé.
    - Pontosan így van - Shelly hangja elfojtott volt, mintha megerőltette volna-, azt apa kapta még nagyon régen egy barátjától. Hozd ide nekem, édesem!
     Becky kivette a keskeny, gravírozott fadobozt, és odanyújtotta az anyjának, aki elvette tőle.
    - Jól van – mosolygott a nő, de a levegő megtelt körülöttük szomorúsággal. Lassan felnyitotta a dobozt, egy összecsukható borotvakés pihent benne, amit még a borbélyok használtak azokban az időkben, amikor a férfiaknak szokásuk volt eljárni beretváltatni. A borotvakésnek világos színű gyöngyház nyele volt. Shelly kivette a dobozból, s maga elé tartva széthajtotta. Lélegzetállítóan nyomasztónak, egyben káprázatosnak tűnt, ahogy a pengén szikrázó csillogással futott végig a fény.  
     - Félek, mami – tört fel őszintén Beckyből.
     - Gyere ide hozzám! – kérte Shelly. 
    Becky nem mozdult. Egy méterre állt Shellytől, fejét lehajtva a kezét tördelte. Nem mert sem az anyjára, sem a borotvakésre nézni. A penge látványa rossz érzéssel töltötte el. Négyévesen nem kérdőjelezte még meg, amit a felnőttek mondanak neki, könnyen befolyásolható volt, de most egy porcikája sem akart mozdulni.
     - Édesem, gyere ide hozzám – nyújtotta másik kezét a lánya felé Shelly, miközben a borotvakést az arca mellé emelve tartotta -, csak egy aprócska vágást ejtünk a csuklódon. Meglátod, nem fog fájni. Aztán alszunk kicsit, és a tündérek közt ébredünk. Bízz bennem!
   Becky nem nézett fel, de látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, valamint a benne dúló kettősséggel. A pengétől tartott, hiszen anyáék mondták neki mindig, hogy a késsel, az ollóval vigyázni kell, de az injekciós tűtől is félt, olyankor pedig a doktor bácsinál szintén anyáék győzködték, hogy az csak egy kis szúrás, és utána minden jobb lesz.
     - Édesem – szólt újra Shelly simulékony hangon-, gyere ide anyához! Bízz bennem! Nyújtsd ide a kis kezed!
    Becky rövid ideig mérlegelt, aztán kéttalpnyit előrecsoszogott, s lassan emelni kezdte a kezét, hogy odatartsa az édesanyjának. Ebben a pillanatban a mögötte lévő ajtón dörömbölni kezdtek. Mintha valaki tenyérrel ütötte volna.
     - Becky, édesem – szólt Shelly hangja a fürdőszobaajtó mögül, s közben izgatottan dörömbölt. – Ott vagy? Bent vagy, Becky? Miért zártad magadra az ajtót? 
     Becky értetlenül nézett hol a háta mögé, az ajtóra, hol pedig vissza, a kád szélén ülő anyjára. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy az anyja egyszerre van vele a fürdőszobában és közben pedig kint dörömböl az ajtó előtt. A zavarodottság jelei kiültek a kislány arcára, amit a vele szembe ülő nő azonnal próbált a javára fordítani. 
     - Édesem – nyújtotta ismét előre a szabad kezét a nő-, gyere ide anyához! Amit kintről hallasz, az nem a valóság, az olyan, mint a mese. Odakint a rossz bácsi van, és bántani akar minket. Nyújtsd ide a kezed! Nyújtsd ide, és minden rendben lesz. Mindketten megmenekülünk.
     - Becky! Becky! – dörömbölt az ajtó másik oldaláról valaki Shelly hangján. – Az ég szerelmére, nyisd ki az ajtót!
     - Ne figyelj rá, édesem – kérte a kád szélén ülő nő-, csak nyújtsd ide a kezed! Kérlek!
     - Becky, jól vagy? – ostromolta tovább szakadatlanul az ajtót egy másik Shelly. - Nyisd ki az ajtót! Hallasz? Nyisd ki az ajtót!
     Az ütések egyre intenzívebbé váltak, néha az egész ajtó beleremegett a keretben, ahogy kintről valaki egész testtel nekirontott, de a zár nem engedett.
     Becky egész teste elgyengült, mellkasa rázkódni kezdett, ahogy feltört belőle a sírás. Gondolatai zavarosak lettek, semmit nem értett a körülötte kialakult helyzetből, egyszerűen csak szabadulni akart belőle. Abban a pillanatban, amikor végül az ajtó felé mozdult, hogy kinyissa, talán a tudata mélyén a megérzésére hallgatott, de leginkább a menekülési ösztöne akarta kivinni a zárt helyiségből, kiszakítani ebből a szorult és feldolgozhatatlan helyzetből.
     Ahogy lábujjhegyre állva megkapaszkodott az ajtókilincsben, a háta mögött az anyja hangja hűvös, karcos hangszínt öltött.
     - Gyerekek lelke, sötét az este – kezdte a nő a kád szélén ülve. - Este, este, a gyereket leste…
     Becky szinte megdermedt a mozdulatban, és lassan visszanézett a hang irányába. 
     - Becky! Istenem! Becky! Hallasz? – jött közben az ajtó mögül.
     - Leszállt az éj, minden sötét…
     Ahogy a kislány hátrafordult, pillantása a kád szélén gubbasztó anyjának mészfehér tekintetébe fúródott. Shelly még mindig a kezét nyújtotta a lány felé, miközben a borotvakés pengéjével végigszántotta a saját arcának jobb felét. A penge nyomán a bőr szétnyílt, az eleven hús vérvörösen lüktetett. A nő fehér szemgolyójának mélyén mintha a túlvilág zavaros köde gomolygott volna.
     - Gerald eljön a gyerekekért – mondta, miközben a szájából apró hangyák százai özönlöttek elő.
   Becky egy gyors mozdulattal elhúzta a reteszt, és pánikszerűen rántotta maga felé az ajtót. A következő pillanatban Shelly szinte beesett a fürdőszobába, a lánya pedig zokogva karolta át a derekát.          
     A helyiség üres volt. Beckyn kívül senki sem volt a fürdőszobában. Csak Donald emlékbe kapott borotvakése hevert szétnyitva a csempén.

Negyedik regényem november végén kerül a könyvesboltokba! 
Kedvezményes előjegyzés a Bookline-on: http://bit.ly/rekviem_bookline

danielle-tunstallc2a9-42.jpg

 

rekviem_pr_bookline.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://johncure.blog.hu/api/trackback/id/tr1813146624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.