John Cure regényíró blogoldala

John Cure: A Gonosz új arca (regény) Harmadik részlet - Vérbe fagyva

2015/06/28. - írta: John_Cure

Olvass bele A Gonosz új arca című könyvembe!
3. részlet

Huszonkettő

2006. június 26. éjszaka, Manhattan, New York

      Minden mozdulatában látszott, hogy boldog és kiegyensúlyozott nő, aki férfiakat megszégyenítő lendülettel lépett át minden útját álló akadályt.
      Gemma Samworth, akit a legtöbben csak Gemsiként ismertek, kiszállt a fekete Chevroletből, végigsétált a külvárosi ház tágas kocsibehajtóján, majd határozott mozdulatokkal félretolta az ajtóból befelé bámészkodó rendőrjárőrök vállát, és párduc ügyességgel csusszant be köztük. A magasabbik rendőr utánanyúlt, de a nő hanyagul hátrahagyott keze egy arany jelvényes szövetségi nyomozóigazolványt tartott az arcába. A férfi zavartan vigyorgott, elnézést kért, de mindvégig nem bírta levenni a szemét a nő formásan edzett lábairól. Pillantása cikázott a vádlik és a nőiesen formált csípő között.
      Gemma „Gemsi” Samworth különleges ügynök minden más helyzetben mosolygott volna, de másfél hónap alatt ez volt a negyedik eset, amikor egy brutális gyilkosság helyszíne nemcsak az elkövetés módjában és kegyetlenségében hordozott azonos jeleket, de a szörnyűséget megelőző események is kísértetiesen megegyeztek.
      Belépett a szobába, és egy másik világba érkezett. Mintha a halál birodalmába lépett volna, fájdalom és rettegés fogta el. Egy általánosan jó erkölcsű ember ennél a pontnál már feladja, sokkolva próbál kimenekülni.
      De Gemsi nem fordulhatott sarkon.
      Neki bent kellett maradnia.
      Úgy érezte, mintha tűvel piszkálna egy elgennyesedett sebet, azonban elfojtott magában minden undort és fájdalmat. Nem csak azért maradt bent, mert ez volt a munkája. Őt mindig valami misztikus erő hajtotta előre a cél felé. Gemsi egy tradicionális angol családból származó Amerikában élő nő volt. Harminckét évesen már elismert volt a szakmájában. Az FBI egyik minősített életellenes bűncselekmények felderítését végző alosztályát vezette, és közvetlenül 6 nyomozó dolgozott az irányítása alatt.
      Gemsi megállt, hátrafogta szőkésbarna hullámos haját, mint mindig mielőtt a helyszínelők területére lépett. Magas, enyhén kopaszodó, markáns arcú férfi termett mellette.
      – Az áldozat harmincas, nőiesen telt, latin-amerikai nő. – Néhány fotó kíséretében egy adatgyűjtő lapot tett Gemsi kezébe és folytatta. – Közel húsz órája halott. Személyes iratok nem voltak nála, de a forrónyomos fiúk már rajta vannak, hogy mielőbb megtudjuk ki ez a nő a fürdőszobában. Az ingatlan órákra is bérelhető szerelmi apartman. Az elkövető Frank Hariss néven jelentkezett be a ház kétnapos alkalmi bérletéhez, és készpénzben előre fizetett az üzemeltetőnek. Az eset mindenben kísértetiesen megegyezik az előző három alkalommal. Középkorú nő, megkötözték. Az elkövető, mielőtt leragasztotta a nő száját, törött borospohár darabokat és szilánkokat pakolt az áldozata nyelvére.
      – Az üvegszilánktól való félelem pedig megbénította az áldozatot, így mukkanni sem mert – mondta Gemsi a megkötözött nő vérbe fagyott fotóját vizsgálva. – Még a nyelvét sem merte mozdítani szerencsétlen, nehogy szétvágják belülről az arcát a szilánkok. Az elkövető megerőszakolta a nőt, aki a sokkhatás alatt összeharapta a pohárdarabkákat, belélegezte és le is nyelte a szilánkokat. Az üvegdarabok széthasították az arcát, kivágták a légutakat, a nyelőcsövet, a szerencsétlen áldozat végül a saját vérétől megfulladt. Ez történt, Ben?
      – Pontosan – válaszolta a férfi. – És ebben az esetben is együtt tölthették az egész estét, ami a jelek szerint meglehetősen kellemesen indult. Mindketten bort ittak, és már a második palacknak is az aljára értek. A CD-lejátszóban Berry White szólt, mint az előző három esetben. Az írott CD-t most is a lejátszóban hagyták. A törvényszékiek már beküldték elemzésre. Talán most maradt utána valami használható nyom.
      – A francba, fiúk! Összepisil mindig mindent! Találnunk kell valami értékelhető nyomot! – A ragyogó tekintetű nyomozónő égszínkék szemei dühösen pásztázták a szoba vérrel és vizelettel mocskolt falait. – Valamilyen DNS-nyom biztos lesz utána, ami alapján megtalálni még nem fogjuk, de ha elkapjuk, az azonosságot perdöntően bizonyítja majd. Márpedig elkapjuk, ebben biztos vagyok! Hogyan vehet ilyen fordulatot az este?
      – Nézd, Gemma, véleményem szerint egyre inkább beigazolódik a verzió a randevúról.
      – A kellemesen eltöltött este?
      – Igen. Vacsora, finom bor, halk zene, rózsák.
      – Valamint erőszak. Értelmetlen, brutális gyilkosság – Gemsi újra a fotóra pillantott, majd belépett a fürdőszobába. A zuhanyzótálban egy csinos nő meztelen holtteste feküdt magzatpózba összekötve. Nyakán mélyen szúrt seb, az arcából véres pohárdarabka állt ki, átszakítva a bőrt. – Nem értem, miért ez az egész? Miért az erőszak, a gyilkosság, mikor egy ilyen estében már a levegő is olyan fülledt és vágykeltő, hogy a szex szinte természetes megkoronázása az együtt töltött estének. Miért van mégis mindez?
      Gemsi a félig leszaggatott zuhanyzófüggönyre alvadt vért vizsgálta, de vigyázott, hogy ne érjen semmihez, és ne zavarja meg a nyomrögzítő technikusok munkáját. Csak közelebb hajolt, pár másodpercig nézte, majd visszafordult a nyomozóhoz.
      – Szeretném tudni, hogy mi jár ennek a fickónak a fejében. Milyen lehet a hétköznapokban, és egyáltalán hogyan tud ezeknek a nőknek a közelükbe, a bizalmukba férkőzni? Azt mondanám, lehetne bárki, egy hétköznapi férfi, mint a sorozatgyilkosok általában. Jó megjelenésű, kiegyensúlyozott, magas intelligenciával. Talán sikeres, elismert a munkájában.
      – Egy biztos, piszkosul ismeri a nőket – jegyezte meg Ben. – Tudja, hogyan vegye le őket a lábukról, hogyan manipulálja őket. Közel két hónap leforgása alatt négy nő. A főiskolán sem tudtam hasonló tempót tartani, pedig én is rajta voltam a bugyigyűjtő akciókban rendesen.
      – Ben, ha nem haragszol, most nem vagyok kíváncsi a trófeáidra, bugyigyűjteményre és hasonlókra. – Gemsi fárad mozdulatokkal masszírozta meg a szemgödrét. – Hajnali három van. Túl vagyok egy bírósági meghallgatáson és két szembesítésen. Szeretnék mindent megtenni, hogy ne kezdjen túlnőni rajtunk ez az ügy.
      – El fogjuk kapni. Tudom. Te is tudod, és szerintem ez a rohadék is tudja. A kérdés csak az, hogy mikor?
      – Pontosan ez az, Ben! A mikor a lényeges. Szeretném, ha nem kellene többet ez után a pszichopata után nyomokat rögzíteni, adatokat gyűjteni. Azt szeretném, ha mielőbb a szemébe nézhetnék, miközben az esküdtszék bűnösnek nyilvánítja.
      A zuhanyzóban fekvő nőt két egyenruhás férfi takarta le, körülöttük az igazságügyi szakértők a lehető legnagyobb körültekintéssel és aprólékossággal rögzítették a nyomokat. Gemma Samworth különleges ügynök átsétált a hálószobába, alaposan szemügyre vett mindent, reménykedett, hogy talál valami szokatlant, ami árulkodó lehet a gyilkos kilétére. Szinte napra pontosan hat hete volt az első gyilkosság helyszínén. Szintén egy elegáns hotel szobájában. Használható nyomot, ami sikerre vitte volna a forrónyomos felderítést, akkor sem találtak. A körülmények miatt akkor még egy féltékeny barátra, szeretőre gondolt. A lehető legalaposabban utánanéztek az áldozat barátainak, kapcsolatainak, de sajnos semmi hasznosítható információt nem találtak. A nőnek kevés ismerőse volt, és ahogyan az utána következő áldozatok, ő sem járt partikra, klubokba. Gemsi és a csoportja átnézték az elmúlt évek bűnügyi nyilvántartását, különös figyelmet fordítottak a szexuális bűncselekmények elkövetőire, a pszichiátriai kezelés alatt állt bűnözőkre, szatírokra, pedofilokra, de bárki, aki szóba jöhetett volna mint lehetséges elkövető vagy a büntetés-végrehajtás vendégszeretetét élvezte, vagy valamelyik szigorúan őrzött pszichiátrián formálták. Csak néhány potenciális elkövető jelölt jöhetett szóba, azonban a tanúkihallgatások és a sziklabiztos alibik hamar tisztázták őket.
      Egy alacsony szemüveges férfi robogott be a szobába és egyenesen Gemsihez sietett.
      – Elnézést! – lihegte, miközben a szemüvegét próbálta visszatolni az orrnyergére, de az szinte azonnal leszánkózott. – Ahogy riasztottak rögtön elindultam, csak magam sem tudom hogyan, de rossz irányba mentem. Még félálomban voltam és elnéztem egy lehajtót.
      – Semmi baj, Ronald – mondta Gemsi. – A lényeg, hogy ide találtál.
      Ben elmosolyodott: – Mindannyian fáradtak vagyunk. Én is szívesebben lennék otthon és aludnék az asszony mellett.
      – Lemaradtam valamiről? – érdeklődött Ronald.
      – Még folyamatban van a nyomrögzítés. Én is csak nemrég érkeztem. – Gemsi sarkon fordult és elindult a bejárat felé. A többiek sietősen követték. – Hagyjuk a fiúkat dolgozni, hátha találnak valami nyomot. Ben és Ronald kérdezzetek végig minden lakót az utcában! Én majd érdeklődöm a közeli benzinkutakon, a tulajdonos által adott személyleírás hátha ráillik valakire, aki ott tankolt. Aztán reménykedjünk, hogy ha így volt, akkor a biztonsági kamerák képeit még nem törölték az elmúlt időszakban. De meglesz, fiúk! Érzem, hogy hamarosan a nyomára bukkanunk.
      – Biztató, hogy ilyen optimista vagy – mondta Ben mosolyogva.
      Gemsi megtorpant. Felnézett a férfira.
      – Figyelj ide, Ben! Lehet, hogy esélytelennek látszik a helyzet, de ne feledd, örökké nem eshet!

police-line-do-not-cross-tape-at-crime-scene-1-2000x1349_9.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://johncure.blog.hu/api/trackback/id/tr467579888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.